Üdvözletem!

Első kis szösszenetem egy vámpír táplálkozásáról szól,melyet egyes szám első személyben írtam...Foglalj hát helyet...

Megint a hajón vagyok. Szeretem azt a helyet. Jó vadászterület.Bár az az este unalmasan kezdődött.

Bankárok, üzletemberek, politikusok. Sehol egy zenész,egy festő,egy író...Lopott pillantásokat érzek magamon...Érzem a vágyukat felém. Látom az arcukon,hogy meg akarnak kapni. Persze nem mondják ki. Rejtik. Csak azt nem tudják,hogy előlem úgysem tudják elrejteni. Unalmas,szokványos. A pultnál épp egy fiatal Ventrue hódít egy nőt. Kezdő még,de majd belejön...Az elején még én is kezdő voltam... De ebben is van művészet. Én a táplálkozás művészetének hívom... Újra körbenézek,lehetséges táplálék után. Túl kövér...Túl hideg...Ez meg egy Ventrue kapcsolata...Jobb szeretem a művészeket... Áááá,ott egy megfelelő...Most jöhetett...Drága öltöny, jól fésült haj... ápolt kezek,frissen borotvált arc,igéző zöld szemek...Körbenéz,észrevesz engem. Belenéz a szemembe. Tudom,hogy ide fog jönni hozzám,látom rajta. Még vár... Felmér... És iszik egy pezsgőt...Bátorítja magát...Körbejár ő is,mintha nem érdekelném. Pedig látom rajta,hogy enyhén izgatott. Sóhajt,látom rajta,hogy összeszedi magát. Megindul felém. Megérzem a parfüm és a tusfürdő és enyhén a cigaretta illatát...Nem sok,nem erős,de egy vámpír szaglásával halandó nem vetekedhet. Megáll mellettem a pultnál,mintha csak italért jött volna oda. A szeme sarkából rám pillant. Kezdődik hát a játék. Előveszem a cigarettámat és keresni kezdem a gyújtómat... Eltelik egy kis idő,mire reagál...Benyúl a zsebébe és elővesz egy gyújtót.

-Jó estét kisasszony. Megkínálhatom tűzzel?

Feléfordulok és rámosolygok.

-Elfogadom,köszönöm.

Meggyújtja a cigimet. Leszívom. Hamu íz. Mint minden egyébnek a véren kívül. Persze nem mutatom az undoromat.

-Meghívhatom egy italra? -kedves,mély hangja van. Kicsit rekedtes. Egy átlag nőt elbűvölne a szemeivel és a hangjával. Érzéki,ahogy mozdul, vágy sugárzik belőle.

-Igen. Egy martinit kérek,olivával.

Megkapom,belekortyolok...hamu...ismét. Már megszoktam. Pár száz év alatt hozzá lehet szokni. De a látszat az látszat...

-Van kedve leülni egy kis beszélgetésre? -kérdezem meg tőle.

-Persze,parancsoljon. -int. Elindulunk egy asztal felé. Érzem a pillantásokat a többi férfi felől. Irigylik ezt a férfit. Leülök,ő velem szemben foglal helyet.

Kellemes társalgás veszi kezdetét. Kiderül,hogy festő és egyedül álló. Már 10 éve itt lakik San Franciscoban. Itt szokott kikapcsolódni. Közben végigmér. Óvatosan,lopva. Egy átlagos ember nem venné észre. Időnként megérinti a kezem. Bátorítom. Látom az ereket a nyakán,látom,ahogy lüktet a vére...Kezd elmenni a beszélgetés egy játékos csipkelődésbe. Finoman flörtöl. Felkelti az érdeklődésemet is. Megfogom a kezét és felhúzom az asztaltól. Elvezetem egy szobába. Már senki nem figyel minket,késő éjszaka van és félhomály. Behúzom a szobába,szembe fordulok vele. Mélyen a szemébe nézek. Hallom,ahogy gyorsul a légzése,hallom a szívdobogását,látom a vágyakozást a szemeiben. Odahajolok és megcsókolom. Visszacsókol. Puha ajaival simogat. A nyelve kíváncsian keresi az enyémet,óvatos és visszafogott,érzem a mögötte parázsló vágyat. Egyik kezével megfogja a derekam, a másikkal a hajamba túr. Közben csókol. Érzem,hogy nem sokára át törik a gát.Beletúrok a hajába és nem túl erősen meghúzom. Felsóhajt és belemar a húsomba. Forró lehelletét érzem a nyakamon,beleharap. Belecsókolok a nyakába én is. Szinte már érzem a vére illatát. Érzem,ahogy lüktet az ér...Előjönnek a fogaim,nem bírom tovább és beleharapok a nyakába. Felhördül és belém kapaszkodik,érzem,ahogy remeg és élvez. Lassan, óvatosan elkezdek inni. Forró,és édes. Simogatja a torkomat,ahogy folyik végig. Vigyázok,hogy egy cseppje se menjen kárba. Nem csak a vér ízét érzem,hanem az érzéseit is. Hihetetlen érzés,ahogy kitölti a számat ez az édes nedű. Hosszan,és elnyújtva iszok,minél tovább kiélvezve az ízét. Érzem,ahogy belül elül a feszültség. Megnyugszom. Csak én létezek és Ő. A Vér. Eggyé válunk egy csodálatos táncban. Bárcsak örökké tartana a pillanat. De tudom,hogy ezzel megölném...Közben a férfi remeg,már állni sem tud a lábán,én tartom őt. Utána elszakítom magam a nyakától. Óvatosan lenyalom. A seb bezárul...A maradék vért lenyalom a számról. Már kábult. Érzem rajta a verejték és a sperma illatát. Gyengéden felemelem és leteszem az ágyra. Még egy utolsó csókot nyomok a szájára,utána kimegyek. Halkan becsukom magam mögött az ajtót. Elégedetten, jól lakottan indulok el haza. Lassan itt a hajnal...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.