Az első karakterem,Azuriel felébredése...

December volt. Közeledett a karácsony. Sűrű pelyhekben hullt odakint a hó. Gyönyörű éjszaka volt. Izgatottan készültem az esküvőnkre Gabriellel. Féltem is egy kicsit. Még sosem voltam férfival...Ma este mindennek tökéletesnek kell lennie. Már türelmetlenül vártam ezt az éjszakát,érinteni akartam őt,érezni az illatát,hallani a sóhaját...

Fehér ruhámban vonultam végig a hó borította parkon. Fáztam,de amikor megláttam Őt,akkor semmi nem érdekelt. Ahogy ott állt a fák között,barna szemeivel rám nézve,nem fáztam,nem remegtem,nem érdekelt semmi. Szinte láttam,ahogy megállt körülöttünk az idő. Láttam Őt,ahogy az apró hópelyhek szép lassan beborítják a haját,ahogy minden egyes lélegzetvételénél apró párafelhő árad a szájából. Anélkül mondtam ki az "Igen"-t,hogy tudatában lettem volna. Megcsókolt...Az első csók,mint férj és feleség. Repülni tudtam volna a boldogságtól,ahogy rám nevetett,azzal a lehengerlő mosolyával.

Zene,tánc,vacsora...Még az éjszaka nagy része hátra volt. A pezsgő kellemesen elbódított...Tánc közben szorosan simultunk össze,várakozva,vágyakozva néztem rá. Megfogta a kezem,és húzni kezdett a lift felé. Izgatott voltam,éreztem,ahogy feszül a vágy a testemben. Beértünk a szobánkba. Mindenhol égő gyertyák adtak fényt. Meghatódva néztem körbe. Közben halkan becsukta az ajtót és mögém lépett...Gyengéden simított végig a vállamon. Utána finoman lehúzta a ruhám cpizárját. Hagytam,hogy a ruhám a földre hulljon. Megfordultam,mélyen belenéztem a szemébe. Elkezdtem kigombolni az ingét,miközben végig egymást néztük,hosszan. Szinte vibrált a levegő. A testem forró volt a vágytól. Éreztem,hogy ő is kíván. Lágyan megfogta a tarkómat és megcsókolt. Másik kezével ölelt magához és simogatta a hátam. Éreztem a bőrömön a bőrét,a számban a nyelvét. A szívem hevesen dobogott,felhevült volt az egész pillanat. Lassan,elnyújtva kezdtük vetkőztetni egymást. Az ágy felé terelt,közben csókolt. Visszafolytott vad vágyakat éreztem felőle. Gyengéden fektetett az ágyra,hozzámsimult. Már nem volt bennem félelem,a vágy kitöltötte az egész testemet,úgy éreztem belehalok,ha nem történik meg. Óvatosan,vigyázva hatolt a testembe. Sóhaj szakadt ki belőlem. Végre közel éreztem magamhoz,éreztem,hogy eggyé válik a testünk és a lelkünk. Csodálatos harmóniában mozogtunk együtt,két lélek felszabadulása volt a mi táncunk. Kapkodva vettem a levegőt,éreztem,hogy közel a pillanat,végigkarmoltam a hátát, lábaimmal szorosan öleltem magamhoz. Felhördült és a nyakamba harapott. Egy pillanatig mintha fájdalmat éreztem volna,de utána súlytalanná vált a testem. Repültem,szárnyak nélkül... Örökké tartó valóságban lebegtem súlytalanul. Éreztem,hogy elsötétül minden. Valami megváltozott...Félelem vegyült a csodába. Éreztem,ahogy egyre gyengülök...Fázni kezdtem,utána levert a víz. Forgott a világ,majd cseppfolyóssá vált. Mikor kitisztult a kép,Gabriel arcát láttam magam elött. Rémült volt és elkeseredett...Utána teljes sötétség borult rám. A fekete semmiben lebegtem élet és halál között,mikor éreztem,hogy valami visszahúzna. Tudtam,hogy tudnék ellenállni...Távolról hallottam Gabriel hangját,ahogy beszél hozzám. Nem értettem,hogy mit mond,csak azt tudtam,hogy az ő hangja. Nem tudtam mi történik,de éreztem,hogy ő az aki vissza akar kapni. Engedtem a hívásnak. Valami forró folyt végig a torkomon. Égetett. Fémes,savanykás,édes íze volt. Nyeltem,ösztönösen. És akaratom utolsó cseppjével is vissza akartam térni. Hozzá. A testem görcsbe rándult. Éreztem,hogy megfeszül minden izmom,utána elernyed. Egyszerre volt pokolian égető és gyönyörűséges. A kín és a gyönyör felváltva követték egymást,néha egybeolvadtak. Hullámzott minden. Mintha tüzes jég töltötte volna ki a testem. Egyszerre fagyos és égető érzés. Minden kis apró izmomat végigjárta. Kezdett elcsendesülni... Pihegtem. Kitisztult a szoba. Gabriel arcát láttam,a szemeiből sűrű,vörös valami folyt végig... Éreztem,hogy gyenge és éhes vagyok. Marta a bensőmet az éhség. Vágytam enni,vágytam valamire. Arra,ami a torkomon lefolyt... Ekkor éreztem meg egy illatot. Egy illatot,ami elbódított. Mikor az illat irányába néztem,Gabrielt láttam,akinek a nyakából ugyanaz a vörös,sűrű valami folyt... Beleszagoltam a levegőbe. Valami mélyen bennem dühödten mordult fel. Követelte azt a valamit. Próbáltam visszafogni,de maga alá gyűrt az illat és a bennem tomboló szörnyeteg...Tehetetlen bábként néztem,amint rávetem magam Gabrielre és beleharapok a nyakába. Durván és vadul. Felszisszent. Én csak ittam. Élveztem,ahogy folyik le a torkomon ez a folyadék. Ahogy kitölti a bensőmet. Hatalmas kortyokban nyeltem,a szám mellett is kifolyt valamennyi. Ahogy ittam,a bennem lévő szörnyeteg kezdett megnyugodni...elégedetten dorombolt már mikor sikerült végre felé kerekednem és elszakítanom magam Gabriel nyakától. Csurom vér volt a nyaka és a szeméből is könnyek hulltak. Mire odanyúltam az arcához,elborított a sötétség és magába temetett...Eljött az első hajnal...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.